Új utakon
Annak ellenére, hogy a veszteségek az életünk szerves részét képezik, mégis veszteségeink feldolgozása életünk talán egyik legnehezebb feladatát jelentheti. A családtagok, közelállók elvesztése általában a személyiség legmélyebb rétegeit is megmozgató, viharos érzésekkel, szorongásokkal kísért, elhúzódó folyamat.
Gyászmunka azonban nem csak haláleset kapcsán válik szükségessé. Az életút során fellép? nagy változások (pl. válás, elkerülés a szül?i háztól, költözés, külföldi munkavállalás, iskola- vagy munkahelyváltás, fontos kapcsolatok megszakadása, tevékenységek megsz?nése, munkanélküliség, nyugdíjazás) szintén súlyos veszteségélménnyé válhatnak, és ezeket hónapokig elhúzódó lelki változások kísérhetik.
A gyász egy súlyos és komplex lelki folyamat, amely megrengeti elszenved?je lelki és fizikai egyensúlyát. A gyászolást mégsem tekintjük betegségnek, hanem az élet természetes, – bár igen megterhel? – id?szakának, mely az adott id?szakban minden mást képes maga mögé utasítani.
Minden ember másként gyászol. A tapasztalat azonban visszaigazolja a gyászév tradíciójának máig tartó érvényességét. Általában ennyi id? szükséges ahhoz, hogy a feldolgozás eredményeként kialakulhasson egy új egyensúlyi helyzet, melyben a veszteség már az emlékekben él, nem a mindennapi valóság része.
Id?tartam: alkalmanként 60 perc.