Szupervízió

A szupervízió meghatározásához nehezen fogalmazható meg egységes koncepció. Szupervízió alatt saját megfogalmazásom szerint olyan reflektív, önfejlesztő lélektani munkát értünk, amely segít a jelenben mélyen megérteni és feldolgozni a különféle szakmai helyzetekben megnyilvánuló elakadásokat. Fókusza a fejlődés, az érettebb, elégedettebb szakemberré válás.

A különböző megfogalmazások ellenére minden állásfoglalásban azonos, hogy a szupervízió célja a szakma orientált személyiségfejlesztés, az egyének és a csoportok működési optimumának közös felfedezése, a személyes és szakmai hatékonyság erősítése. A szupervízióban a szakmai személyiség, a kompetencia és a szakmai kapcsolatrendszer áll a középpontban.

Fő célkitűzése a szakmai életben jelentkező problémák megoldása mellett az is, hogy a résztvevők a tapasztalati tanulás eszközeit használva, tanuljanak önmagukról, és megismerhessék azt is hogyan teszik mindezt.

Ha szupervízióról beszélünk, mindig folyamatban kell gondolkodnunk, sohasem egy alkalomról beszélünk. A szupervíziós folyamat az előkészítésből, a tulajdonképpeni munkafolyamatból és a lezárásból áll.

Egy szupervíziós kapcsolatban meglévő empátia, az elfogadás, segítik és facilitálják a kölcsönös bizalom és tisztelet légkörét. Ezek a minőségek segítenek olyan kapcsolat kialakításában, amelyben a szupervizor és a résztvevő kreatívan tud együtt dolgozni. Ennek célja, hogy létrehozzanak egy olyan valódi párbeszédet, amely a „közös kutatás” szellemében zajlik. Az ítélkezés-mentes környezet egyszerre kérdező és támogató, elősegíti a hitelességet és a belső értékelést.

Egy alkalom: 90 perc