Szupervízió

A szupervízió meghatározásához nehezen fogalmazható meg egységes koncepció. Szupervízió alatt saját megfogalmazásom szerint olyan reflektív, önfejleszt? lélektani munkát értünk, amely segít a jelenben mélyen megérteni és feldolgozni a különféle szakmai helyzetekben megnyilvánuló elakadásokat. Fókusza a fejl?dés, az érettebb, elégedettebb szakemberré válás.

A különböz? megfogalmazások ellenére minden állásfoglalásban azonos, hogy a szupervízió célja a szakma orientált személyiségfejlesztés, az egyének és a csoportok m?ködési optimumának közös felfedezése, a személyes és szakmai hatékonyság er?sítése. A szupervízióban a szakmai személyiség, a kompetencia és a szakmai kapcsolatrendszer áll a középpontban.

F? célkit?zése a szakmai életben jelentkez? problémák megoldása mellett az is, hogy a résztvev?k a tapasztalati tanulás eszközeit használva, tanuljanak önmagukról, és megismerhessék azt is hogyan teszik mindezt.

Ha szupervízióról beszélünk, mindig folyamatban kell gondolkodnunk, sohasem egy alkalomról beszélünk. A szupervíziós folyamat az el?készítésb?l, a tulajdonképpeni munkafolyamatból és a lezárásból áll.

Egy szupervíziós kapcsolatban meglév? empátia, az elfogadás, segítik és facilitálják a kölcsönös bizalom és tisztelet légkörét. Ezek a min?ségek segítenek olyan kapcsolat kialakításában, amelyben a szupervizor és a résztvev? kreatívan tud együtt dolgozni. Ennek célja, hogy létrehozzanak egy olyan valódi párbeszédet, amely a „közös kutatás” szellemében zajlik. Az ítélkezés-mentes környezet egyszerre kérdez? és támogató, el?segíti a hitelességet és a bels? értékelést.

Egy alkalom: 90 perc